2014. január 7., kedd

1. rész

-Josh, Josh!!! - ordítottam a mellettem vezető srácnak
Miután kikerültük a kidőlt fát, megnyugodtam.
-Majdnem neki hajtottál - mondtam idegesen
-De nem - nézett rám azzal a mosolyával, amit annyira szeretek
Egy számot kezdtem dúdolni, amit mindig dúdoltam, ha Joshal mentünk valahová
-Csörögsz - szólt Josh
-Tessék?
-A táskádban csörög a telefonod
-Oh tényleg. Halló? Most jöttünk el. Oké, visszamegyünk 
-Ki volt az?
-Anya. Vissza kell mennem. Visszaviszel?
-Persze
Majd röpke fél óra múlva már újból a partin voltunk.
-Ó, hát visszajöttetek! Fantasztikus! Gyere, nézd ki van itt! - majd anya elindult, mi pedig utána
-Hova megyünk? - kérdeztem
-Itt van egy régi barátod. Ugye még megismered?
-Jason...te mi-mit keresel itt? - dadogtam
-Annyira hiányoztál. Azért jöttem, hogy újra együtt legyünk
-Mi? Nem, nem lehet. Én már Joshal vagyok és őt szeretem
-Jaj, ugye ezt nem mondod komolyan? - szólt anya
-De igen és el is megyünk
Már az autónál álltunk, épp beülni akartam, mikor Josh megfogta az ajtót
-Menj vissza, beszélgess vele
-Tessék?
-Ha ez anyukádnak örömet okoz, beszélgess vele, de azért össze ne gyere vele
-Tényleg?
-Tényleg. Menj!
-Na és te?
-Én addig elugrom az egyik haveromhoz, majd hívj ha jöjjek érted
-Rendben. Szeretlek!
-Én is szeretlek!
Majd egy gyors csók után, beült az autóba és már el is ment. Én pedig visszamentem anyához.
Anya egyik munkatársával beszélgettem, mikor nagypapa futott ki a házból, a nevemet kiabálva
-Tessék? Mi az?
-A szerelmed, az a Josh nevű fiú van a TV-ben
-Tessék??!!
Futottam be a házba, egyenesen a TV-hez. Anya is jött utánam. Már mentek a hírek, épp a végét hallottuk csak:
"A fiatalember utolsó üzenete a telefonján egy Caitlin nevű lánytól jött, amiben az állt, hogy: Remélem már úton vagy. Várlak! Tudod merre van a hálószoba!
A srác biztos az üzenetet olvasta és nem figyelt az útra, mikor a baleset történt. A nyomozók szerint, épp időben vette észre a fát a fiú."
-Jajj, de jó - könnyebbültem meg
-Shh, ez nem úgy hangzik, mint egy jó hír!
"A gond csak az volt, hogy az árok felé tért le és egyenesen belehajtott az árokba. A mentősök hiába próbálták vagy 1 órán keresztül menteni a fiút."
-Nem, nem ez nem lehet! Ez biztos valami más Josh - már könny folyt lefelé az arcomon
-Kicsim, örülj annak, hogy te itt maradtál és te még életben vagy - mondta anya
-Örüljek? Bocs, anya most nincs kedvem örülni
Majd befutottam az itteni szobámba. Este 9-kor mentem le, mert nagypapa már hatodszorra hívott, hogy lesznek a hírek. Valahogy nem érdekelt. De azért lementem
"Ilyen még nem volt. Senki nem érti mi történt. A délután balesetet szenvedett fiú teste eltűnt. 2 percre hagyták ott a fiú testét, majd mikor visszamentek, hogy elvigyék, a fiú teste eltűnt. Nyoma veszett. Senki sem tudja mi történt."
-Én ezt nem értem. Hova lett? - értetlenkedtem
-Lehet le esett a szakadékba, ott lent víz is van - válaszolt nagypapa
-Lehet, de ami azt illeti legalább megtudtam valamit
-Mégis mit?
-Hogy azért akarta, hogy maradjak, mert a volt barátnőjéhez készült
Nagypapa felém jött, hogy nyugodtak meg, mert látta, hogy folynak a könnyek a szememből. De én csak hátráltam és hirtelen minden elsötétült. A következő, amire emlékszem, hogy a kanapén fekszem és mindenki mellettem áll. "Jól vagy?" - kérdezgetik. Már, hogy lennék jól miután megtudom, hogy az árokba zuhant barátom teste eltűnt és hogy a volt csajával készült találkozni. 
Mindenki azt mondja meghalt, de én még bízom benne, hogy él valahol.

-Jasmineee!! Iskola! Kelj fel, ha nem akarsz elkésni. Új év, új suli!  -jött be anya a szobámba
-Miért kellett nekünk elköltözni? - kérdeztem álmosan
-Kicsim, 2 éve volt a baleset, muszáj lesz végre elfelejtened őt és ismerkedni
-Elfelejtenem? Hogyan, ha mindig vele álmodom - ültem fel az ágyban
-Jajj, ne! Már megint?
-Igen, de most az egész jelenet
-Itt jobb lesz, meglátod. Majd találsz valakit, aki segít őt elfelejtened - mosolygott kedvesen anya
-Nem hiszem
-Állj pozitívabban a dolgokhoz! Igen is fogsz találni! De most öltözz, mert elkésel
-Oké, megyek! - másztam ki az ágyból