Sajnálom

Sajnálom, hogy ilyen hosszú szünetre elmentem. Ha esetleg még van igény a blog olvasására, akkor szívesen tovább írnám. Kérlek titeket, hogy kommentben ezt jelezzétek. Előre is köszönöm. És mégegyszer sajnálom.

1. rész

-Josh, Josh!!! - ordítottam a mellettem vezető srácnak
Miután kikerültük a kidőlt fát, megnyugodtam.
-Majdnem neki hajtottál - mondtam idegesen
-De nem - nézett rám azzal a mosolyával, amit annyira szeretek
Egy számot kezdtem dúdolni, amit mindig dúdoltam, ha Joshal mentünk valahová
-Csörögsz - szólt Josh
-Tessék?
-A táskádban csörög a telefonod
-Oh tényleg. Halló? Most jöttünk el. Oké, visszamegyünk 
-Ki volt az?
-Anya. Vissza kell mennem. Visszaviszel?
-Persze
Majd röpke fél óra múlva már újból a partin voltunk.
-Ó, hát visszajöttetek! Fantasztikus! Gyere, nézd ki van itt! - majd anya elindult, mi pedig utána
-Hova megyünk? - kérdeztem
-Itt van egy régi barátod. Ugye még megismered?
-Jason...te mi-mit keresel itt? - dadogtam
-Annyira hiányoztál. Azért jöttem, hogy újra együtt legyünk
-Mi? Nem, nem lehet. Én már Joshal vagyok és őt szeretem
-Jaj, ugye ezt nem mondod komolyan? - szólt anya
-De igen és el is megyünk
Már az autónál álltunk, épp beülni akartam, mikor Josh megfogta az ajtót
-Menj vissza, beszélgess vele
-Tessék?
-Ha ez anyukádnak örömet okoz, beszélgess vele, de azért össze ne gyere vele
-Tényleg?
-Tényleg. Menj!
-Na és te?
-Én addig elugrom az egyik haveromhoz, majd hívj ha jöjjek érted
-Rendben. Szeretlek!
-Én is szeretlek!
Majd egy gyors csók után, beült az autóba és már el is ment. Én pedig visszamentem anyához.
Anya egyik munkatársával beszélgettem, mikor nagypapa futott ki a házból, a nevemet kiabálva
-Tessék? Mi az?
-A szerelmed, az a Josh nevű fiú van a TV-ben
-Tessék??!!
Futottam be a házba, egyenesen a TV-hez. Anya is jött utánam. Már mentek a hírek, épp a végét hallottuk csak:
"A fiatalember utolsó üzenete a telefonján egy Caitlin nevű lánytól jött, amiben az állt, hogy: Remélem már úton vagy. Várlak! Tudod merre van a hálószoba!
A srác biztos az üzenetet olvasta és nem figyelt az útra, mikor a baleset történt. A nyomozók szerint, épp időben vette észre a fát a fiú."
-Jajj, de jó - könnyebbültem meg
-Shh, ez nem úgy hangzik, mint egy jó hír!
"A gond csak az volt, hogy az árok felé tért le és egyenesen belehajtott az árokba. A mentősök hiába próbálták vagy 1 órán keresztül menteni a fiút."
-Nem, nem ez nem lehet! Ez biztos valami más Josh - már könny folyt lefelé az arcomon
-Kicsim, örülj annak, hogy te itt maradtál és te még életben vagy - mondta anya
-Örüljek? Bocs, anya most nincs kedvem örülni
Majd befutottam az itteni szobámba. Este 9-kor mentem le, mert nagypapa már hatodszorra hívott, hogy lesznek a hírek. Valahogy nem érdekelt. De azért lementem
"Ilyen még nem volt. Senki nem érti mi történt. A délután balesetet szenvedett fiú teste eltűnt. 2 percre hagyták ott a fiú testét, majd mikor visszamentek, hogy elvigyék, a fiú teste eltűnt. Nyoma veszett. Senki sem tudja mi történt."
-Én ezt nem értem. Hova lett? - értetlenkedtem
-Lehet le esett a szakadékba, ott lent víz is van - válaszolt nagypapa
-Lehet, de ami azt illeti legalább megtudtam valamit
-Mégis mit?
-Hogy azért akarta, hogy maradjak, mert a volt barátnőjéhez készült
Nagypapa felém jött, hogy nyugodtak meg, mert látta, hogy folynak a könnyek a szememből. De én csak hátráltam és hirtelen minden elsötétült. A következő, amire emlékszem, hogy a kanapén fekszem és mindenki mellettem áll. "Jól vagy?" - kérdezgetik. Már, hogy lennék jól miután megtudom, hogy az árokba zuhant barátom teste eltűnt és hogy a volt csajával készült találkozni. 
Mindenki azt mondja meghalt, de én még bízom benne, hogy él valahol.

-Jasmineee!! Iskola! Kelj fel, ha nem akarsz elkésni. Új év, új suli!  -jött be anya a szobámba
-Miért kellett nekünk elköltözni? - kérdeztem álmosan
-Kicsim, 2 éve volt a baleset, muszáj lesz végre elfelejtened őt és ismerkedni
-Elfelejtenem? Hogyan, ha mindig vele álmodom - ültem fel az ágyban
-Jajj, ne! Már megint?
-Igen, de most az egész jelenet
-Itt jobb lesz, meglátod. Majd találsz valakit, aki segít őt elfelejtened - mosolygott kedvesen anya
-Nem hiszem
-Állj pozitívabban a dolgokhoz! Igen is fogsz találni! De most öltözz, mert elkésel
-Oké, megyek! - másztam ki az ágyból

Prológus

"Az idő. Az idő az, ami begyógyít minden sebet. Mondják. Na persze. Ez egy hülyeség. Az idő nem gyógyít be semmit.  Ha így lenne nem fájna még mindig ennyire, ami Josh-sal történt. Ha arra a napra gondolok könny szökik a szemembe."

Egy történet egy lányról, aki nagyon boldog életet élt. Míg egy nap egy hatalmas baleset nem történik barátjával, akit többet nem lát....egészen eddig.
Miután mindenki azt hitte Josh meghalt, elbúcsúztak tőle és 2 évire rá, már élték normálisan az életüket. Kivéve 1 valakit, akit ez annyira megrázott, hogy 2 év után sem hajlandó visszatérni szokásos életéhez.